Kövess minket:
Eseménynaptár
2019. november
H
K
Sz
CS
P
Szo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
17
18
20
23
24
25
26
27
29
30

Összes esemény ›

Perczelesek Erdélyben

Beszámolók

DIÁK SZEMMEL

Rövid beszámoló a Magyarság Házáról

A Határtalanul program keretén belül március utolsó napján Budapestre, a Magyarság Házába utaztunk el. Pontban reggel 8 órakor indult el kis buszunk a nagyvilágba. Az utunk célja mindannyiunk számára világos volt, a saját kultúránk közelebbről való megismerése. Szinte „szájtátva” barangoltam végig az épületet, hiszen annyi „új” magyar dologgal találkoztam, amikről korábban még nem is hallottam.

Még a kiállítótermek felfedezése előtt megtudhattuk, hogy a termek neveit Kosztolányi Dezső kedvenc szavaiból válogatták össze. Ezek a szavak az egyes kiállító termek neveiként szolgáltak. Tehát a Mi múzeumunk…

Szerintem a legegyedibb benne az általam megszokott múzeumokhoz képest az volt, hogy az egész kiállítás interaktív volt, ezáltal tette érdekesebbé és fogékonyabbá az ott töltött időnket. Fogékony alatt a huszár ruhákat értettem, vagy azt az óriási falovat, amit mindenki, legalább egy selfie erejéig megült. A hosszú folyosót mindenféle, fajta Rubik és Rubik kockához hasonló játék tarkította. Személy szerint ezek a játékok nagy fejtörést okoztak nekem… Egyébként különböző fotók, magyar tárgyak is megbújtak még a folyosón.

Először az Anya termében találkoztam a mennyezetről lelógó orgonasípokkal, amik „tudtak” beszélni. Személy szerint inkább szólítottam őket kürtnek, de a formájuk csöppet sem hasonlított rá. Ezek a sípok olyan tájszólással szóltak hozzánk, ami ugyan könnyen érhető volt, de hosszútávon nehezen beszélhető. Ezt a tárlat kitalálói az Ómagyar Mária siralom több különböző stílusban történő elszavalásával illusztrálták.

A következő Gyöngy terem a magyar irodalommal foglalkozott. Néhány egyetemista régi és ismert verseket írtak át egészen elképesztő módon. Fejhallgatóval a fejünkön csodálhattuk ezeket a verseket. Egy két vers sorai még most is a fejemben csengenek…

A következő Szűz termében a magyar természetet rejthettük a szívünkbe. Néhány kitömött állatot nézve ugyan elborzadtam a teremtől, de az egészet összevetve és hazánk sokszínűségét tekintve, megbocsátható bűn volt ez is. A következő termet, az aki nem evett aznap még semmit, korgó hassal kellett végig járja. Az Ősz termét a készítők olyan pontosan és élethűen jelenítették meg, hogy a magyar konyhaművészet mindenki kedvencévé vált…

A Kard termében egy kicsit mindenki kipróbálhatta magát, illetve testének erejét. Mindenki lovagiasan vette az itt található feladatokat. Viszont lovagi páncélban sehol nem vonulnék fel. Ugyanis rendkívül nagy súlya van, akik ebben harcolni tudtak, szerintem felért 3 órányi edzéssel. A huszárruháról való véleményem a következő: Télen fűt, nyáron..nos nyáron meglehet sülni benne, de ugyanakkor merőben elegáns viselet tud lenni. A Vér termében a történelem órákról jól ismert hadtörténetével találkozhattunk. Ez a találkozás felettébb érdekes és színes 5 perc volt!

A magyar építészet szép! Ezt állapíthattuk a Csók terme felderítése után?

A Sír termében beigazolódott, hogy a tudósok élete tényleg nagyon unalmas.

A Láng terme volt az a hely ahol a legtöbb időt töltöttük, és nem csak azért, mert egy Rubik kockát nekünk vagy 3 nap lett volna kirakni! Rubik Ernő segítette az ember memóriájának és térlátásának fejlődését.

Szív terme… Itt érvényesült szinte az a bizonyos interaktív szó, amit már az elején is leírtam, a terem maga hét tévéjével tényleg lenyűgöző volt, a falak, a függönyök mind-mind talpig írásban pompáztak különböző olimpiai eredményekkel. Főként a 2012-es „siker” olimpiáról volt szó, de megragadták az embert más sikertörténetek is. Szó volt itt vízilabdáról, kéziről, vívásról, úszásról és fociról, amit mindenki ugyan csak egy kis asztalon, de űzhette. Igen, volt gombfoci!  

Ilyen volt nekünk/nekem a Magyarság Háza, Budapest. De, hogy neked milyen is lenne igazából, azt csak akkor tudod meg, ha magad is meglátogatod!

Szőcs István, 9.B

Bonyhád, 2017. április 2.

TANÁR SZEMMEL

LÁTOGATÁS A MAGYARSÁG HÁZÁBAN

A budapesti kirándulás fontos állomása volt a Magyarság Házának meglátogatása.  A Magyarság Háza a Bethlen Gábor Alapítvány koordinálásával készült el, a munkálatok 2011-ben kezdődtek el. A minden magyar összetartozását jelképező intézmény a Budai Várnegyed impozáns épületében kapott otthont. Budán, a Szentháromság téren, történelmi épületek között vártuk, hogy az előre egyeztetett időpontban bemehessünk az épületbe. Csodálatos áprilisi napsütésben ültük körbe a Szentháromság szobrot, a gyerekek ámulva nézték azt a rengeteg külföldit, akik csoportosan, vagy egyedül, fényképezőt kattintgatva, szelfibottal készítettek emlékeztetőt maguknak a magyar főváros történelmi helyszíneiről. Az épület a Mátyás-templom és a Halászbástya közvetlen közelében áll, pontosabban a teret ezek az épületek alkotják. A pesti panorámában még gyönyörködtünk egy kicsit, a tanulók közül többen is életükben először látták.

A neogótikus épület a huszadik század legelső éveiben készült el, eredetileg a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium épülete volt. Az irodák mellett bálterem is helyet kapott benne, mely esküvők és filmforgatások helyszíne is volt.

A Zsolnay-szobrokkal díszített előtérből az impozáns lépcsőházba jutottunk, ahol a recepción már vártak minket. Ámulva néztük a belső teret, mert valóban csodálatos. A ruhatárban le kellett tennünk a csomagjainkat és a kabátjainkat, viszont fényképezni végig lehetett a kiállításon. A látogatás programja egy filmbemutatóval kezdődött, amely segítségével megismerkedhettünk a Magyarság Házának történetével.

2011-ben Magyarország kormányának támogatásával a Bethlen Gábor Zrt. koordinálásával valósult meg ez a projekt. Célja, hogy minden magyar összetartozását jelképezze. Miután 2014-ben átadták kiemelt szerephez jutott és jut Magyarország határain belül és kívül élő magyar emberek kapcsolatainak erősítésében. A látogató – elsősorban magyar anyanyelvű – turisták – izgalmas és tartalmas képet kapnak arról, hogy milyen magyarnak lenni, milyen büszkeségeink vannak, melyet emberek, sportolók, találmányok fémjeleznek.

A diákok örömmel tapasztalták, hogy sok interaktív kiállítási tárgy van. Fejhallgatón hallgatták a legismertebb, legnépszerűbb magyar költeményeket, volt, aki a színésszel párhuzamosan szavalta a számára is ismert verseket.

Érdekes és tanulságos volt a 10 legszebb magyar szó gyűjteménye, sokan egyetértettek a szervezők választásával.

Magyarország állat- és növényvilága is érdekes volt, de a magyarokhoz fűződő technikai találmányok bemutatása és a sporteredmények még jobban felkeltették a diákok érdeklődését.

A huszárjelmezek, és a kihúzható íj nyerte el legjobban a tetszésüket, és természetesen a Rubik-kocka, és minden különleges ilyen szerkezet, pl: a 4x4-es, 5x5-ös kocka, és mindenféle hasonló, a térlátást és a logikus gondolkodást fejlesztő, és a türelmet nagyon igénylő játékok kötötték le a tanulókat.

A kiállítás igényes megvalósítása valóban segít abban, hogy a szervezők-működtetők elérjék céljukat, a magyarságtudatot erősítsék a látogatókban, hiszen a magyarok egy kis szelete a világnak, de aki végigjárja a termeket, büszkén mondhatja: magyar vagyok!

Szőts Gabriella , tanár                                                                                                                                                

Bonyhád, 2017. április 10.

Kapcsolódó képgaléria

  
  
© 2019 Szekszárdi Szakképzési Centrum / Minden Jog Fenntartva