Kövess minket:
Eseménynaptár
2019. november
H
K
Sz
CS
P
Szo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
17
18
20
23
24
25
26
27
29
30

Összes esemény ›

Passau

Szeptember 23-án, szombaton Passauba kirándultunk. Ez volt a második hétvégénk, a reggeli készülődés kicsit álmosan, de olajozottan ment, így mire 8.30-ra megérkezett a bérelt kisbusz, mindenki a panzió előtt állt a hátizsákjával.

Passau Waldkirchentől mintegy 32 km-re fekszik, az út körülbelül fél órát tartott. Gyakorlott és a várost jól ismerő sofőrünk a Duna-parton tette ki a csoportot. Hihetetlen látvány fogadott bennünket: a Duna túlpartján magasodó Veste Oberhaus, valamint a folyómenti színes házsorok, melyek miatt – ahogy a sofőrünktől megtudtuk – Passaut a bajor Velencének is nevezik.

Miután mindenki megcsodálta a látványt és elkészítette a fényképeit, gyalog indultunk tovább. Kicsit hűvös volt még, és néhol a köd sem szállt még fel, de a történelmi városrész teljesen elvarázsolt bennünket. Elsétáltunk az úgynevezett Ortspitze-hez vagy más néven a Dreiflüsseeck-hez, azaz a város csúcsához, ahol a Duna, az Inn és az Ilz összeér. Innen a három folyó három különböző színét nem igazán láttuk, de többeket kárpótolt a parkban található játszótér, ahol a különböző hinták hosszú percekre lefoglalták a csoport gyermekibb felét.

Mi kicsit korán érkeztünk a városba, de az Ortspitze-től visszafelé már más turistacsoporttal is találkoztunk, és rengetegen ültek a kávézók teraszán is, dacolva a bár napsütéses, de nem éppen meleg idővel.

Ellátogattunk a városházához is, aminek oldalára ráfestették a valaha volt legmagasabb vízállásokat. Döbbenetes volt látni például a 2013. június 3-án mért vízállást, amikor is az épületeket az első emeletig ellepte a víz. Ennél magasabb vízállást csak egyszer mértek, 1501-ben.

Elsétáltunk Passau színháza, a Stadttheater előtt, majd elértünk a Szent István dómhoz, ami az óváros legmagasabb pontján található. A csoport egy része be is ment a templomba, ami arról híres, hogy ott található a világ legnagyobb templomi orgonája. Nekünk a freskók is nagyon tetszettek.

A belvárosban sétálva a macskakőre festett kis színes kockákat fedeztünk fel. Egy járókelőt megkérdezve megtudtuk, hogy ezek a felfestések azt jelzik, hogy a művésznegyedben járunk, és ezek a színes macskakövek a művészeti tevékenységgel foglalkozó házakhoz, ill. a galériákhoz vezetnek.

Utolsó állomásunk a Stadtgalerie volt, egy bevásárlóközpont, ahol mindenki szabadidőt kapott. A csoport nagy része először ebédelni ment, többen kávéztak, volt, aki vásárolt. A könyvesboltok, drogériák, ruhaüzletek között legalább olyan gyorsan telt az idő, mint a történelmi városrész épületeit nézegetve.

Délután 4-kor jött értünk a sofőrünk, fél ötkor már mindenki a szobájában pihente ki a nap fáradalmait.

Kapcsolódó képgaléria

  
  
© 2019 Szekszárdi Szakképzési Centrum / Minden Jog Fenntartva