Kövess minket:
Eseménynaptár
2019. november
H
K
Sz
CS
P
Szo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
17
18
20
23
24
25
26
27
29
30

Összes esemény ›

A hétköznapok

A felkészítés kissé álmosan kezdődött, ami nem is csoda, hiszen a nyári szünet utolsó két hetét áldoztuk rá, és a tanulók nem nagyon örültek ennek. Amikor jelentkeztek a programra, talán nem is számoltak azzal, hogy rövidebb lesz a szünet, de a nyári élmények megosztása kicsit oldotta a hangulatot. Több olyan résztvevő is volt, akik a hétköznapokban barátok, osztálytársak, talán ez is megkönnyítette az összeszokást.

A kétnapos bennalvós tréning után már jó ismerősként köszöntötték egymást az utazás hajnalán. Útközben ismertettük a házirendet és a szobabeosztást, de csak a helyszínen szembesültünk ennek komolyságával. Mert valóban, a megérkezésünk után a kinti kapcsolattartó ismertette a szabályokat, meg azt is, hogy ennek betartására szigorúan figyelnek.

A tanulók szobái szépek és tiszták voltak, de sajnos nem állt rendelkezésre elegendő tároló hely a ruháik részére. Ennek ellenére igyekeztek rendet tartani maguk körül, még akkor is, ha ez sok esetben bőröndszekrényt jelentett. Nagy izgalmat váltott ki, hogy a 3 ágyas lányszobába beköltözött egy raj darázs, és amíg azokat ki nem irtották, a lányok kénytelenek voltak ideiglenes szobában lakni.

A kezdeti nehézségek és konfliktusok után viszonylag gyorsan helyreállt a béke. Úgy gondolom, hogy a tanulók megértették, hogy nem lehetetlen a küldetés, és igyekeztek mindennek a jó oldalát látni.

Mivel nekünk, kísérőknek, egy egészen másik épületben volt a szállásunk, fészbukon tartottuk a kapcsolatot velük. Reggelenként ellenőriztük, hogy mindenki felébredt-e, voltak-e reggelizni, elérték-e a buszt. Délutánonként és esténként rendszeresen meglátogattuk őket, ha kellett figyelmeztettük a diákokat a szoba rendjének fontosságára, de hosszú beszélgetéseink is voltak, amikor családról, az otthonmaradottakról, a céljaikról is szó esett.

Nekünk, kísérőknek viszonylag könnyű dolgunk volt, először ismerkedtünk Schkeuditz-cal, Lipcsével. Mivel a kifizetett ellátásban csak két étkezés volt, a mi feladatunk volt a fáradt és éhes diákok ellátásáról gondoskodni, ezért minden nap bevásároltunk, az igényekhez és a lehetőségekhez képest próbáltunk hazai ízeket és szokásokat csempészni a mindennapokba.

Amikor többen is jelezték, hogy jó lenne szendvicseket vinni a munkahelyre, „sorozatgyártásban” készítettük esténként vacsora után a másnapi hideg ebédet a teakonyhában, minden diák tudta a feladatát.

Sajnos, többször is előfordult, hogy néhány tanuló megbetegedett, ez különösen a szociális ápoló és gondozó szakmánál kellemetlen, hiszen hasmenéses, náthás diákok nem mehetnek a gondozottak közé. Nekik teát főztünk, egyedi ételt próbáltunk biztosítani. Szerencsénkre komoly betegség, sérülés, vagy baleset nem volt.

A pályázat előírásainak eleget téve, többször is meglátogattuk a diákokat a munkahelyükön. Előzetes egyeztetés után került sor ezekre a találkozókra, ahol érdeklődtünk a diákok munkája, hozzáállása, teljesítménye után, és a helyszínen is megtapasztaltuk a munkahelyüket, a feltételeket, a munkakörülményeket.

A tanulók egészében egész jó kis csapatot alkottak. Annak ellenére, hogy többen nem is ismerték egymást a program kezdete előtt, barátságok születtek. De nemcsak egymás között, hanem a Vitalis-ban lakó többi diákkal is megismerkedtek tanulóink. Az esti programokon a bárban közösen asztaliteniszeztek, biliárdoztak, számítógépes játékokat játszottak, vagy csak egyszerűen beszélgettek egymással. Voltak rajtunk kívül is magyarok, de a lengyelekkel és a portugálokkal is elég jól megértették magukat. Örömmel hallgattuk az élménybeszámolókat, hogy más diákok melyik országból jöttek, mit tanulnak stb.

Élményekben, kalandokban, tapasztalatokban gazdag 4 hét van mögöttünk, és ez a diákokra és a kísérő tanárokra is vonatkozik. Megismerhettük egymást nem az iskola világában. Megismerhettünk egy másik országot, pontosabban annak egy kicsike részét, de az a kevés, amit láttunk belőle, életre szóló élmény volt. A tanulók bepillantást nyerhettek a nyugat-európai munkaerőpiac körülményeibe. Kipróbálhatták a szakmai- és az idegen nyelvi tudásukat, ha nem is „élesben”, de sok tapasztalatot szerezhettek a szakmai gyakorlat során. Visszaigazolást kaptak arról, hogy idegen körülmények között is, ha nagyon akarják, meg tudják állni a helyüket, és ez nemcsak a munkára vonatkozik. Rövid idő után elég ügyesen kiismerték magukat a városokban, és nem estek kétségbe, ha rossz villamosra szálltak, vagy éppen elaludtak, és továbbmentek.

Sokat fejlődtek a szakmai és a szociális kompetenciáik, szélesedett a látókörük. Többen is megfogalmazták a program során, hogy „hobbiból” soha nem jutottak volna el több német nagyvárosba, a családok általában nem engedhetik meg maguknak, nincs rá anyagi lehetőség, nincs ismeretség külföldön. Jeleztük is a résztvevőknek, hogy az Erasmus pályázatnak több lehetősége is van, később, akár egyénileg is tűzhetnek ki hasonló célokat maguk elé.

Kapcsolódó képgaléria

  
  
© 2019 Szekszárdi Szakképzési Centrum / Minden Jog Fenntartva